Összeszorult a tüdőm. Nyílt törésem van. A bordáim kint, a szívem védtelen. A vér körülöttem, felveszi a körvonalaim. Haldoklom. Minden olyan csöndes most és gyönyörű. Egyedül vagyok. Egyedül. Már nem félek. Nyugalom van bennem, végtelen nyugalom. Körbenézek. Virágok hullanak egy fáról. Már nem a hideg kövön fekszem. Új helyszín, új idő. Fájdalom nélkül. Sebek, vér nélkül. Felkelek. Körülöttem farkasok. Vonítanak, és ettől összeszorul a szívem. A hangok üteme egyre erősödnek a fejemben. Elveszek. Újra a hideg kövön fekszek. De a vonítást továbbra is hallom. Lehunyom szemeim. Elönt a sötétség, a csend és a tökéletesség…
Freak.
1 megjegyzés:
Nem igazán tudom hova tenni az írásod... noha tippjeim vannak, de ez igazából csak megerősített abban a hiszemben, hogy találkoznunk kéne.
Megjegyzés küldése